A természeti környezet jelentős mértékű változásának maradandó nyoma. Tájseb leggyakrabban bányászati tevékenység nyomán keletkezik. Ilyen például egy bányagödör, külszíni fejtés, bányaudvar, felszíni süllyedés vagy meddőhányó, de tájsebnek nevezhetjük a szemétlerakókat is.

A talaj pH értékének csökkenése, túlzott mértékben a savas tartomány felé való eltolódása. Oka elsősorban a talajba kerülő nitrogén-oxidok, kén-dioxid és egyéb savasító anyagok. Ezek forrása a savas esők mellett, a szakszerűtlen műtrágyahasználat és helytelen hígtrágya tárolás is lehet.
A talajsavasodás hatására a talajban levő fémek kioldódhatnak, bekerülhetnek a talajvízbe, beépülhetnek a növényekbe, és ezáltal megjelenhetnek a tápláléklánc különböző szintjein.

Emberi tevékenység hatására bekövetkező szennyezés, mely történhet például ipari tevékenység, helytelen műtrágyázás vagy vegyszerezés miatt. A talajszennyezés egyik okozói a szemét-és hulladéklerakók, ahonnan veszélyes anyagok, például nehézfémek szivároghatnak a talajba, leggyakrabban a veszélyes üzemek működése és havária esetei szennyezhetnek. Mivel a növények a talajból veszik fel tápanyagaikat, a szennyeződés őket is károsítja.
A talajszennyezés érintheti a felszín alatti vizeket is, ezáltal pedig az embereket is, ha például szennyezett talajvízzel locsolnak vagy az ivóvízbázis szennyeződik.

A felszín közelében, a legfelső vízzáró réteg felett található víz, mely teljesen kitölti a talajszemcsék közötti teret. A talajvíz szintje folyamatosan változik, attól függően, hogy a csapadék mennyisége, a párolgás mértéke vagy a közeli felszíni vizek vízszintje hogyan változik. Az emberi tevékenység is hatással lehet a talajvíz szintjére, például a túlzott csatornázás csökkentheti azt, tealajszennyezés esetén pedig a szennyező anyagok a talajvízbe is beszivároghatnak.

A háztartásokban keletkező szilárd vagy folyékony hulladék illetve az ehhez hasonló, és ezzel együtt kezelhető más hulladék.

A háztartási hulladék, a közterületi hulladék és a gazdasági vállalkozásoknál keletkező, a háztartási hulladékhoz hasonló összetételű, szilárd halmazállapotúhulladék összessége.

Becslések szerint évente 8 millió tonna műanyag hulladék kerül az óceánokba és tengerekbe, melynek nagy része a szárazföldekről kerül a tengerekbe, óceánokba, a folyók vagy a szél közreműködésével. Kisebb része közvetlenül a tengereken keletkezik, például halászhajókon vagy olajfúró tornyokon. A tengeri hulladék jelentős részét a műanyag hulladékok (például eldobható műanyag zacskók és italos palackok) teszik ki. Az úszó hulladék nemcsak lebegő darabokból tevődik össze, de szabad szemmel láthatatlan, nagyon apró műanyagdarabokból és kémiai iszapból is. A műanyag a napsugárzás hatására ugyanis egyre apróbb darabokra esik szét, és így bekerül a táplálékláncba is. A tengeri hulladékot az óceáni áramlatok nagy szigetekké terelik össze. Ezek közül a legjobban tanulmányozott a Csendes-óceán északi részén húzódó szemét sziget.
A tengeri szemét veszélyezteti a vízben élő halakat, növényeket, mert nagy mennyiségben képes elzárni az oxigén útját a vízfelszínen, így az élőlényeg nem képesek lélegezni, de a halak tápláléknak is nézhetik, amely elfogyasztva, lenyelve halálukat okozza.

A tervezett elavulás egy elmélet, mely szerint egyes cégek termékeik tervezése, fejlesztése során arra törekszenek, hogy a termék bizonyos idő után selejtezésre szoruljon. Vagy azért, mert tönkremegy vagy azért mert- erőteljes marketing hadjáratnak köszönhetően- kimegy a divatból, esetleg olyan számítástechnikai újítások – például szoftverfrissítés – kerül piacra, amely bár szükséges a további üzemeléshez az adott terméken mégsem futtatható.. Az elmélet hívei szerint a cégek ezzel a módszerrel növelik a termékeik iránti keresletet és a forgalmukat.

A textil alapanyagát tekintve lehet természetes és mesterséges eredetű. A természetes növényi eredetű például a pamut, lenvászon, állati eredetű például a gyapjú. A mesterséges eredetű például a polár anyag, ami a PET palackok újrafeldolgozásával nyert szálakból készül.

Mihez kezdjünk megunt ruháinkkal?
Először is, próbáljunk minél kevesebbet termelni belőle. Vásároljunk tudatosan és javítsuk vagy javíttassuk meg, ami elszakadt!
A feleslegessé vált, de még hordható darabokat ajándékozzuk oda ismerőseinknek vagy adományozzuk a rászorulóknak. Ezt megtehetjük az egyházakon, karitatív szervezeteken vagy családsegítő központokon keresztül. A Vöröskereszt ruhagyűjtő konténereivel is egyre több helyen lehet már találkozni. Az ide került ruhák egy részét eladják, a legrosszabb minőségűeket géprongyként értékesítik, a befolyt pénzből pedig a rászorulókat támogatják, illetve a ruhák nagy részét is ők kapják.
Ha nagyobb, de kissé szakadt takaróink, pokrócaink vannak, azokat a közeli állatmenhelyeknek, gyepmesteri telepeknek is odaadhatjuk, a kutyák hálásak lesznek értük a téli hidegben.

Mi lesz a kidobott ruhákból?
A textilhulladékok feldolgozásával már itthon is foglalkoznak cégek, akik ipari vattát és fonalat, sőt lovaspálya adalékanyagot is készítenek a felvásárolt hulladékból.
A használt ruhákat a divatvilág is felfedezte magának, a „recycle divat” tervezői mások feleslegessé vált ruháiból kreálnak új ruhadarabokat.

A világszerte jól ismert figura, mely ott virít a kukákon, és arra buzdít bennünket, hogy ne szemeteljünk. Tidyman a 70-es években vált ismertté széles körben is, mikor a Nagy-Britanniában elindult „Keep Britain Tidy” elnevezésű kampány egyik „arca” lett.