A kórházakban, rendelőintézetekben és más egészségügyi intézményekben keletkező, jórészt fertőző hulladék. A hulladék típusát tekintve humán biológiai anyagok, veszélyes hulladékok ( lejárt gyógyszerek, laborvegyszerek, röntgenképek, előhívó és fixáló oldatok) tartoznak ide. Az egészségügyi hulladékok jelentős részét égetéssel ártalmatlanítják. Vannak olyan veszélyes, egészségügyi hulladékok is, melyekből másodlagos nyersanyag is előállítható. Például a röntgen előhívó és fixáló oldatok, melyekből az ezüst nyerhető ki.

A XXI. századi életstílusnak köszönhetően gyorsan cserélődő termékek, amelyek ekként gyorsan válnak hulladékká is. Főbb forrásai: háztartási berendezések, IT és telekommunikációs berendezések (pl. számítógép, okostelefon), szórakoztató elektronikai berendezések (pl. TV, HiFi torony), barkácsgépek.

Az E-hulladékok többségét a kiöregedett nagy háztartási gépek (pl. mosógépek, mikrohullámú sütők) teszik ki, de a szórakoztatóelektronikai (pl. TV, HiFi torony), számítástechnikai és telekommunikációs eszközök (pl. számítógép, mobiltelefon) is rohamléptekkel zárkóznak fel.

Ezek sok esetben nem is azért válnak feleslegessé, mert elromlanak, hanem azért, mert a trendek mást diktálnak. Miközben azonban egyre újabb, okosabb, divatosabb készülékre vágyunk, bele sem gondolunk, hogy a rohamosan gyarapodó elektronikai hulladék milyen terhelést jelent Földünk számára. Az E-hulladék ugyanis veszélyes komponenseket tartalmaz, és bár sértetlenül nem számít veszélyes hulladéknak, bizonyos sérülésekkel már a környezetbe kerülhetnek a benne rejlő veszélyes anyagok. Méretük és jellegük miattt nem kezelhető együtt a lakossági kommunális hulladékkal.
Magyarországon évente közel 100.000 tonna új e+e erméket helyeznek forgalomba, amelyhez képest kb. 45-47.000 tonnát gyűjtenek elkülönítva. Mindeközben számos ritka, az elektronikai eszközökben használt fémből – úgynevezett ritka földfémekből - viszont már hiány mutatkozik. Számítások szerint 1 millió mobiltelefon szétbontásával 18 kg aranyat, 200 kg ezüstöt, 7 kg palládiumot és 7500 kg rezet lehetne kinyerni. Jelenleg azonban úgy állunk, hogy E-hulladék formájában annyi réz tárolódik a szeméttelepeken, ami a bányászott mennyiség harmadának felel meg. Ezek helyes kezeléssel kinyerhetőek és kiváltják a primer alapanyagokat, ami lényeges, hiszen a ritka földfém-készletek végesek.

Hová vigyük a tönkrement E+E berendezéseinket?
Magyarországon az elektromos berendezéseket hulladékgyűjtő udvarokban, elektronikai szaküzletekben illetve a hulladékot feldolgozó üzemek telephelyein lehet leadni.
A gyártó és a forgalmazó köteles visszavenni a használt elektromos és elektronikus berendezéseket, a gyártói felelősség elve alapján ha vásárolunk ott funkciójában azonos terméket, illetve vásárlás nélkül is a 25 cm-nél kisebb termékeket. A jogszabály meghatározza, hogy a forgalmazott mennyiséghez képest milyen arányban kell visszagyűjteni a használt elektromos, elektronikus cikkeket, ehhez azonban az kell, hogy a tulajdonos megfelelően gondoskodjon azok visszaadásáról.

Amennyiben az új e-termék házhozszállítását kérjük, a szállító ingyenesen köteles elszállítani tőlünk egy mennyiségében és funkciójában is azonos e-hulladékot. Fontos, hogy csak sérülésmentes, főbb alkatrészeit tartalmazó berendezést köteles visszavenni tőlünk a forgalmazó, a sérült, hiányos berendezés átvételét megtagadhatja.

Mi lesz a telefonomból?
A begyűjtött elektromos és elektronikai eszközöket gépi és kézi bontással darabokra szedik, az újrafeldolgozható anyagokat (pl. réz, arany, ezüst, alumínium, vas, műanyag) hasznosítják. Azokat a veszélyes anyagnak minősülő alkotókat, amit nem lehet, vagy nem éri meg újrahasznosítani, hulladék lerakóba, veszélyeshulladék-lerakóba vagy égetőbe szállítják (a veszélyes fémeket - pl. higany, kadmium - pedig ártalmatlanítják).

Az élelmiszer-hulladéknak az élelmiszeripar emberi fogyasztásra vagy további feldolgozásra alkalmatlan hulladékát és a kidobott, lejárt szavatosságú, romlott élelmiszereket nevezzük. Az élelmiszeripar mellett származhat éttermekből, kereskedelmi egységekből vagy a háztartásokból.
A fejlett világ egyik nagy problémája a lakosság által kidobott hatalmas mennyiségű – legtöbbször az eredeti csomagolásával együtt kidobott - élelmiszer-hulladék. A legrosszabb megoldás ennek kezelésére, ha az élelmiszer-hulladék a lerakókban végzi, ugyanis a hulladék rothadása során jelentős mennyiségű metánt juttat a légkörbe, ami köztudottan üvegházhatású gáz. A probléma megoldásának egyik legegyszerűbb módja a megelőzés lenne; tudatos vásárlással elérhető, hogy a jövőbeni hulladék egyáltalán meg sem termelődjönk. A feleslegessé vált, de még fogyasztásra alkalmas élelmiszereket ma már egyre több helyen eljuttatják a rászorulókhoz, és az élelmiszer-hulladék komposztálással és biogáz előállítással újra is hasznosítható.

Egy eszköz, mely környezetvédelmi szempontból vizsgálja egy adott termék életútját, a termékhez szükséges nyersanyag bányászatától, előállításától kezdve, a termék gyártásán, használatán át, a hulladékká válásig. A vizsgálat során az életút egyes szakaszaihoz kapcsolódó környezeti hatások kerülnek összegyűjtésre és értékelésre. Ezzel a módszerrel környezeti szempontból összevethetővé válnak termékek, eljárások stb.

Az életciklus szemlélet ma már az élet számos területén elterjedt megközelítési mód, mely egy termék vagy szolgáltatás tervezése során a környezeti hatásokat nem csak egyetlen életszakaszban, de az adott termék teljes életútja során, a „bölcsőtől a sírig” figyelembe veszi. Tehát a cél, hogy a gyártás, a használat, a szállítás, a fogyasztás, az újrahasználat, az újrafelhasználás és a hulladék végső kezelése is lehető legkisebb mértékben károsítsa a környezetet , és egy adott termék esetén annak élettartama - legalább alapanyagként - többszörösére nőjön.

A különböző típusú hulladékok anyagcsoportok szerinti gyűjtése, mely ezáltal lehetővé teszi azok megfelelő kezelését és újrahasznosítását. A jellemző anyagtípusok, melyek külön tárolóedényekben kerülnek gyűjtésre: fehér üveg. színes üveg, papír, textil, kemény műanyag, lágy műanyag, élelmiszer-hulladék, zöld hulladék, bio hulladék. A szelektív gyűjtésre ma már minden magyar településen van valamilyen alternatíva, a legnagyobb probléma, hogy az emberek továbbra sem élnek a lehetőséggel, illetve, hogy a szelektív hulladékgyűjtő kukákba más anyagokat – pl. vegyes hulladékot – is bedobnak. A szelektív hulladékgyűjtésből származó hulladék akár 30-40%-át is ezek az idegen anyagok tehetik ki.

Építkezések, épületek bontása, felújítása során keletkező hulladék, mely az anyag minősége szerint
lehet kitermelt föld, beton-vagy aszfalttörmelék, fa, fém, műanyag hulladék, ásványi eredetű
hulladék. Az építési hulladék egy részét (például bontott téglát, nyílászárókat) újra fel lehet
használni. A beton-és téglatörmeléket (más néven inert hulladék) is hasznosítani lehet, például
útépítésnél. Nagy részük azonban kezelés és megfelelő szállítás hiányában nem hasznosul, hanem illegális lerakókban köt ki.

Ebben az esetben az újrahasznosítás során már nem állítható elő ugyanolyan minőségű termék, mint az eredeti volt, vagy a hulladék hasznosítás során értékes anyag egyáltalán nem jön létre.. Ilyen például a papír újrahasznosításának része, amely során az eredeti fehér papírból egyre gyengébb minőségű papírt tudnak előállítani, végül már csak bizonyos termékek, például papírszatyor és csomagolóanyag előállítására lesz alkalmas az újrahasznosított anyag, legvégül pedig úgynevezett reject anyag keletkezik a többszörösen átalakított anyagból. De ilyen a műanyag hasznosítás egy része is, amikor felesleges átalakítási/hasznosítási folyamatokat követően sem képes minőségi anyag előállítására.

Értéknövelő újrahasznosítás során megmarad az eredeti anyag minősége, és minden alkalommal ugyanolyan vagy jobb minőségű és típusú termék állítható elő a hulladékból kikerülő hasznosított anyagból. Ilyen például az üveg újrahasznosítása, amely jelentős anyagveszteség/technológiai veszteség nélkül, az eredetileg befektetendő energia felhasználásnál kevesebb energiával képes a már használt üveghulladékból értékes másodnyersanyagot, terméket előállítani.
A fogalmat, az értékcsökkentő hasznosítással együtt, először Reiner Pilz és Thornton Kay használta 1993-ban.