A papírt – illetve annak ősét - már több mint kétezer éve ismerjük, Kínából indult világhódító útjára. Fő alapanyaga a növényi rost, ami többféle növényből (például fenyő és nyár-félék, bambusz) is kinyerhető. Újabban, környezetvédelmi okokból, egyre elterjedtebb a hulladékpapírból készített, újrahasznosított papír.
Bár természetes alapanyagról van szó, a gyártás jelentős vízszennyezéssel jár, és a papír előállításához sok fára van szükség. Egy tonna fehér papírhoz kb. 2 tonna fára és kb. 400 m³ vízre van szükség. Ezzel szemben egy tonna újrapapír előállításához kb. 1 tonna fekete-fehér újságpapír és 100 m³ víz szükséges.
Papírból ma már nagyon sokféle van, és ezek típustól függően 1-5 hónap alatt bomlanak le.

Mi legyen a feleslegessé vált papírral?

Vásároljunk tudatosan!
Ma már szinte mindenhol elérhetőek az újrahasznosított papírok. Míg korábban ezek minősége rosszabb, ára viszont magasabb volt a normál papírnál sokan nem a környezetbarát megoldást választották. Ma az újrapapír minősége és ára is megegyezik a normál papíréval, így valós alternatívává válik az újrapapír.

Használjunk kevesebbet!
A legjobb hulladék az, ami meg sem termelődik, épp ezért törekedjünk a megelőzésre.
Mondjunk nemet az ingyenesen terjesztett reklám-és szóróanyagokra, ne használjunk felesleges csomagolóanyagokat, írjunk a papír mindkét oldalára, ne használjunk papírtörlőt. Irodában törekedjünk a dokumentumok elektronikus javítására és tárolására, kerüljük a nyomtatást.

Ne dobjuk ki, lehet, hogy más még elolvasná!
Mielőtt kidobnánk a feleslegessé vált újságokat, érdemes körülnézni a környezetünkben, nincs-e olyan, aki esetleg szívesen elolvasná azokat. Ugyanez igaz a könyvekre is, a kiselejtezett darabokat adjuk oda valakinek, vagy vigyük el az antikváriumba, adományozzuk egy könyvtárnak vagy egy iskolának.

Gyűjtsük szelektíven!
A különböző papírfajták (irodai papírhulladék, újságpapír, reklámanyagok, csomagolóanyag, karton) általában szelektíven gyűjthetőek, de nagyon fontos, hogy zsíros, olajos, ételmaradvánnyal vagy egyébbel szennyezett papírt ne dobjunk a szelektív gyűjtőbe. Ha a papírcsomagolás például még egy műanyag fóliát is tartalmaz, válasszuk azt le a papírról, csak úgy dobjuk be.

Mi lesz a kidobott csomagolópapírral?
A szelektíven gyűjtött papír újrafeldolgozásra kerül. A válogatás után a papírhulladékot a papírgyárakba szállítják, ahol főleg csomagolóanyagként használt hullámkarton készül belőle. De az újrapapírból irodapapír, füzet, sőt még bútor is készíthető.

A permakultúra fogalmát az ausztrál Bill Mollison alkotta meg. Maga a szó a „permanent agriculture”, azaz az „állandó mezőgazdaság” kifejezésből származik. Alapgondolatának lényege, hogy az ember számára hasznos állat-és növényfajokból létre lehet hozni a természetes életközösségekhez hasonlóan működő ökológiai rendszereket. Ezáltal az emberi szükségletek megteremtése nem rombolni fogja a környezet, hanem épp ellenkezőleg, javítja azt.
Már egy egészen picike konyhakertet ki lehet alakítani a permakultúra elvei szerint, ahol létrejöhet egy önmagát fenntartó rendszer. A permakultúra-kert nélkülözhetetlen elemei a komposztáló, a kis kerti tó, és egy csapatnyi tyúk is, akik megajándékoznak bennünket friss tojással. Itt nincs szükség permetezésre, mert a kártevőket természetes ellenségeik pusztítják el, nem keletkezik szemét, mert a szerves anyagok a komposztálóba kerülnek. Mollison szerint, ha mégis elszaporodnak a kártevők, az annak a jele, hogy felborult a kert egyensúlya, amit helyre kell állítani.

Az ásványvizes és üdítős palackok leggyakoribb alapanyaga. Az újrahasznosítás során a szín és anyag szerinti válogatás után PET- darálékot, majd granulátumot készítenek. Ebből készülhet ismét PET- palack, de más termékek- például pelenka, geotextília, ruha- gyártásához is felhasználják.

Az élelmiszeriparban széles körben használt csomagolóanyag, alacsony víz-és oxigénáteresztő képessége miatt. Felhasználják például tejtermékek, majonézek, mustárok flakonjaihoz, de gyártanak belőle írószereket, járműalkatrészeket is. Újrahasznosítás során dézsát, ládát, akkumulátor házat és egyéb kisebb igényű termékeket készítenek belőle.

A polisztirolból sok mindent készítenek, de jellemzően hablemezek, poharak, eldobható ételhordó edények és műanyag evőeszközök anyagában található meg. A polisztirol veszélyes az egészségre nézve, ugyanis a vele érintkező élelmiszerekbe sztirol kerülhet. Ezt az anyagot pedig a WHO nemzetközi rákkutató intézete lehetséges rákkeltő anyagként tartja számon, ami a hormonháztartást is megzavarja, és a termékenységet is befolyásolhatja.
A polisztirolt ne dobjuk a szelektív gyűjtőbe, hulladékudvarokban lehet azt leadni, és számos cég is gyűjti újrahasznosítás céljából. Másodnyersanyagként főleg az építőipar használja fel, például adalékanyagként könnyűbetonban és készítenek belőle ablakkeretet.

Klórtartalmú, hőre érzékeny, kemény műanyag, számos helyen felhasználják. Készítenek belőle vízvezeték-és szennyvízcsöveket, tartályokat, csapokat, viaszos vászon terítőket, padlóburkolatokat (pl. lakossági felhasználásra, kórházak, iskolák vagy sportlétesítmények részére)
Klórtartalma miatt előállítása és égetése során is mérgező vegyületek szabadulnak fel.
Újrahasznosítható, csöveket, kerti eszközöket készítenek a PVC hulladékból, és előfordul olyan is, mikor egy adott termék hulladékából ugyanazt a terméket állítják elő, például padlóburkolatok esetében.