A legtöbben, ha belenézünk a szekrényünkbe, valószínűleg rengeteg ruhát látunk. Ha egy kicsit mélyebbre ásunk, talán olyan holmit is találunk, amin még az árcédula is rajta van, és soha nem volt még rajtunk. Nos, nem vagyunk ezzel egyedül, a túlfogyasztás globális probléma.
Köszönhető ez elsősorban annak, hogy a ruhaipari cégek többsége ma a fast fashion üzleti modellt követi, melynek célja, hogy a vevők minél hamarabb unjanak rá saját ruháikra, és akarjanak egy újat, az aktuális divatrendeknek megfelelő ruhát venni. Az üzletekben pedig igen gyakran változik a trend, a cégek évente akár 6-8 új kollekciót is piacra dobnak. A spanyol Zara üzletlánc például évente 850 millió darab ruhát gyárt.
És mi a baj ezzel?
A fast fashion tömegtermékeinek szociális és környezeti szempontból is számos negatív hatása van. Ezeket a ruhákat általában ázsiai és afrikai országokban gyártják, éhbérért dolgozó munkásokkal. A divatcégek ezért is tudják megengedni maguknak az alacsonyabb árakat, mert még így is kifizetődő számukra az üzlet.
A gyorsan cserélődő kollekciók, szoros határidő betartására kényszerítik a beszállítókat, akik emiatt sok esetben környezeti szempontból felelőtlen technológiákat is alkalmaznak.
A Greenpeace Detox- kampányának keretén belül egy vizsgálat során veszélyes vegyi anyagokat mutattak ki húsz globális divatcég ruháiban. Ezek közül jó néhány fast fashion üzlet volt. A vegyi anyagok pedig nem csak a környezetet károsítják, de a ruhák viselőinek egészségét is veszélyeztetik.
Évente 70 új ruha
Évente közel 80 milliárd ruhadarabot gyártanak világszerte, ezzel az elképesztő mennyiséggel párhuzamosan pedig a hulladéklerakókba kerülő ruhák mennyisége is nő. A Greenpeace adatai szerint Németországban 2011-ben 5,97 milliárd ruhadarabot értékesítettek, (ebből 1 milliárd póló volt), vagyis egy főre 70 új ruhadarab jutott. Aki pedig ennyi ruhát vesz magának, az valószínűleg nagyon sokat ki is dob. Ezeknek a ruháknak pedig a többsége a szemétlerakókba vagy égetőművekbe kerül.
Az Egyesült Államokban évente 13 millió tonna ruhát dobnak ki, és ennek csak 15 %-át hasznosítják újra. Már az adományboltokban is csak a beérkezett ruhák 20 %-át tudják árulni, mert egész egyszerűen túl sok az adomány. A ruhák nagy tömegben történő újrahasznosítása még nem megoldott, ugyanis az újrahasznosított anyagok nem érik el az eredeti minőségét. A H&M épp ezért pályázatot írt ki, melynek célja, hogy ösztönözze a szakembereket egy olyan technológia kidolgozására, mellyel a rengeteg kidobott ruhából ismét ugyanolyan minőségű, új ruhákat tudnának gyártani.
Mit tehetünk, ha nem akarjuk a fast fashion felfogást támogatni?
Alakítsunk ki olyan ruhatárat, melyben nincs sok darab, de azok minőségiek és egymással jól kombinálhatóak legyenek, például olyan örök és variálható darabok, mint egy farmer, egy sötét zakó, néhány ing, fekete szoknya. A minőségi darabok lehet, hogy drágábbak, de évekig veled lesznek, míg a fast fashion olcsóbb ruhadarabjai hamar tönkremennek, és évente újra be kell ruháznod rájuk. Ha nem engedheted meg magadnak a vadonatúj minőségi darabokat, vásárolj használtan. A second-hand üzletekben igazi kincsekre lehet bukkanni.
Az elszakadt ruhákat ne dobd ki egyből, amit lehet, próbálj megvarrni. Ma szinte automatizmussá vált, hogy ami elszakadt, aminek elromlott a cipzárja, inkább eldobjuk, és veszünk helyette azonnal egy másikat. Hisz sok esetben olcsóbb és egyszerűbb egy újat venni, mint a régit megjavíttatni. És ez sajnos nem csak a ruhákra igaz. De ez már egy másik történet.