social

hulladéktipp

Keresés a Fogalomtárban
Begin with Contains Exact termSounds like
Term Definition
Elektronikai hulladék

A XXI. századi életstílusnak köszönhetően gyorsan cserélődő termékek, amelyek ekként gyorsan válnak hulladékká is. Főbb forrásai: háztartási berendezések, IT és telekommunikációs berendezések (pl. számítógép, okostelefon), szórakoztató elektronikai berendezések (pl. TV, HiFi torony), barkácsgépek.

Az E-hulladékok többségét a kiöregedett nagy háztartási gépek (pl. mosógépek, mikrohullámú sütők) teszik ki, de a szórakoztatóelektronikai (pl. TV, HiFi torony), számítástechnikai és telekommunikációs eszközök (pl. számítógép, mobiltelefon) is rohamléptekkel zárkóznak fel.

Ezek sok esetben nem is azért válnak feleslegessé, mert elromlanak, hanem azért, mert a trendek mást diktálnak. Miközben azonban egyre újabb, okosabb, divatosabb készülékre vágyunk, bele sem gondolunk, hogy a rohamosan gyarapodó elektronikai hulladék milyen terhelést jelent Földünk számára. Az E-hulladék ugyanis veszélyes komponenseket tartalmaz, és bár sértetlenül nem számít veszélyes hulladéknak, bizonyos sérülésekkel már a környezetbe kerülhetnek a benne rejlő veszélyes anyagok. Méretük és jellegük miattt nem kezelhető együtt a lakossági kommunális hulladékkal.
Magyarországon évente közel 100.000 tonna új e+e erméket helyeznek forgalomba, amelyhez képest kb. 45-47.000 tonnát gyűjtenek elkülönítva. Mindeközben számos ritka, az elektronikai eszközökben használt fémből – úgynevezett ritka földfémekből - viszont már hiány mutatkozik. Számítások szerint 1 millió mobiltelefon szétbontásával 18 kg aranyat, 200 kg ezüstöt, 7 kg palládiumot és 7500 kg rezet lehetne kinyerni. Jelenleg azonban úgy állunk, hogy E-hulladék formájában annyi réz tárolódik a szeméttelepeken, ami a bányászott mennyiség harmadának felel meg. Ezek helyes kezeléssel kinyerhetőek és kiváltják a primer alapanyagokat, ami lényeges, hiszen a ritka földfém-készletek végesek.

Hová vigyük a tönkrement E+E berendezéseinket?
Magyarországon az elektromos berendezéseket hulladékgyűjtő udvarokban, elektronikai szaküzletekben illetve a hulladékot feldolgozó üzemek telephelyein lehet leadni.
A gyártó és a forgalmazó köteles visszavenni a használt elektromos és elektronikus berendezéseket, a gyártói felelősség elve alapján ha vásárolunk ott funkciójában azonos terméket, illetve vásárlás nélkül is a 25 cm-nél kisebb termékeket. A jogszabály meghatározza, hogy a forgalmazott mennyiséghez képest milyen arányban kell visszagyűjteni a használt elektromos, elektronikus cikkeket, ehhez azonban az kell, hogy a tulajdonos megfelelően gondoskodjon azok visszaadásáról.

Amennyiben az új e-termék házhozszállítását kérjük, a szállító ingyenesen köteles elszállítani tőlünk egy mennyiségében és funkciójában is azonos e-hulladékot. Fontos, hogy csak sérülésmentes, főbb alkatrészeit tartalmazó berendezést köteles visszavenni tőlünk a forgalmazó, a sérült, hiányos berendezés átvételét megtagadhatja.

Mi lesz a telefonomból?
A begyűjtött elektromos és elektronikai eszközöket gépi és kézi bontással darabokra szedik, az újrafeldolgozható anyagokat (pl. réz, arany, ezüst, alumínium, vas, műanyag) hasznosítják. Azokat a veszélyes anyagnak minősülő alkotókat, amit nem lehet, vagy nem éri meg újrahasznosítani, hulladék lerakóba, veszélyeshulladék-lerakóba vagy égetőbe szállítják (a veszélyes fémeket - pl. higany, kadmium - pedig ártalmatlanítják).

Fémhulladék

Elsősorban vas, acél illetve alumínium alapanyagú hulladék. Háztartási hulladékként legtöbbször fémből készület csomagolásokkal találkozunk, ezek nagy része alumíniumból készült, mely jól alakítható és formázható. A fém csomagolóanyagok több mint 50%-át fémhulladék újrahasznosításával állítják elő. Ezzel energiát és elsődleges nyersanyagot lehet megtakarítani, ennek azonban előfeltétele a szelektív gyűjtés.

Mi legyen a sörös dobozokkal?
A gyűjtőszigeteknél és a házhoz menő gyűjtésnél is sok helyen a fémet a műanyaggal együtt gyűjtik, a szétválogatás utólag történik meg a válogatóműben. A szelektív gyűjtőkbe ital-, konzerv-, és spraydobozokat, zárókupakokat dobhatunk ki. Az alumínium italosdobozokat – üdtítő és sörös dobozokat - tapossuk laposra . A vegyszerrel, olajjal, festékkel szennyezett dobozokat ne dobjuk a szelektív gyűjtőbe, hanem adjuk le az illetékes hulladékudvaron.

Mi lesz a sörös dobozból?
A fémek újrahasznosítása során az alumínium italdobozokból gyárthatnak újra italos dobozokat, de egyéb termékeket is, például autó alkatrészeket, vagy ventilátor lapátot a londoni metróba. A vashulladékot vaskohókban olvasztják be, és ott készítenek belőlük új terméket.

Gumihulladék

A gumi alapanyaga sokáig kizárólag a kaucsukfa nedve, a kaucsuk volt. A növény az Amazonas-medencében őshonos, de ma már más országokban is találhatunk hatalmas ültetvényeket. A természetes kaucsuk 70%-a három országból, Thaiföldről, Malajziából, Indonéziából származik.
A természetes kaucsuk mellett létezik szintetikus kaucsuk is, melynek alapanyagait kőolajból és annak származékaiból állítják elő.

A világon előállított gumitermékek fele gumiabroncs, a másik fele műszaki gumicikk (pl. tömlők, hevederek, szíjak). Magyarországon évente 40-50 ezer tonna gumiabroncs kerül forgalomba. 

A gumiabroncs alkotóelemei nem bomlanak le a természetben, épp ezért kezdenünk kell vele valamit.

De mégis mit?
Ha autónk gumiabroncsait lecseréltetjük az autószerelőnél, a használt abroncsok ott maradnak, és a gumihulladék-begyűjtők átveszik azt. Az elhasznált gumiabroncsokat hulladékudvarokba is vihetjük.

Mi lesz az elkopott gumiabronccsal?
A gumiabroncsok újrahasznosítása során aprítják, őrlik azokat, elválasztják az esetleges fém-és textilalkotókat, majd granulátumokat állítanak elő. Ebből kevésbé igényes gumitermékeket készítenek vagy adalékanyag hozzáadásával például esésvédő gumilapokat csinálnak, amit játszótereken, sportpályákon lehet hasznosítani.
A gumihulladék magas fűtőértéke miatt, energetikai hasznosítása is egyre nagyobb szerepet kap, főleg a cementgyárakban, ahol a fosszilis tüzelőanyagok helyett égetnek egyre inkább hulladékokat.
A gumihulladékot felfedezték már maguknak a tervezők is. Gumibelsőből készítenek például övet, pénztárcát és táskát is.

A használt gumiabroncsok az építőiparban is helyet kaptak. Csinálnak belőlük például hangfogó falakat, de útépítésnél is használják, aszfaltadalékként.

Használt olaj és zsíradék

A sütőolaj és a zsír többszöri használat után már alkalmatlan emberi fogyasztásra. A feleslegessé vált olaj és zsiradék azonban a környezet is károsítja, épp ezért nem szabadulhatunk meg tőlük akárhogyan.

De akkor mi legyen a használt sütőolajjal?
Bármennyire is egyszerű megoldásnak tűnik, ne öntsük le a WC-n vagy a lefolyón, mert a csatorna dugulását okozhatja, és a szennyvíztisztító hatékonyságát is rontja. A vizekbe jutva, a felszínen úszó olajcseppek meggátolják az oxigén bejutását, és így a vízi élőlények pusztulását okozzák.
Ne öntsük ki az udvarra sem, mert elpusztítja a talaj élőlényeit, és ne dobjuk ki a kukába sem, mert a háztartási hulladékkal kidobott olaj csak szaporítja a nehezen lebomló anyagok mennyiségét a szemétlerakóban.

Akkor mit tegyünk vele?
A használt olajat leadhatjuk az arra kijelölt gyűjtőhelyeken, a lakossági hulladékudvarokban és közel kétszáz MOL töltőállomáson. A begyűjtött olaj újrahasznosításra kerül és bioüzemanyag készül belőle.

Italoskarton hulladék

Kereskedelmi forgalomba kerülő termékek csomagolásából keletkező hulladék. Anyaga lehet például papír, műanyag, fém, fa, textil, vagy kompozit, amely több anyagfajta megjelenése egy csomagolásban (ilyen például az italoskarton). A csomagolási hulladék jelentős része egyutas, azaz csomagolási célra történő ismételt felhasználásra már alkalmatlan. Emiatt a csomagolási hulladék a kommunális hulladék egyik fő komponense.
Környezetvédelmi szempontból fontos cél a csomagolási hulladék mennyiségének csökkentése, a környezetbarát és többutas, azaz többször felhasználható csomagoló anyagok minél szélesebb körű használata illetve a szelektív hulladék gyűjtés. A szelektíven gyűjtött csomagoló anyagok hulladékhasznosítási műveleten esne át, és azok jelentős része ismét alapanyagként jelenik meg (anyagában hasznosítás). A vegyes, lakossági hulladékból kinyert csomagolási anyagok már szennyezettek, ezért azok további hasznosítása korlátozott, vagy költséges.

Kerti zöldhulladék

Ide tartozik minden kertből származó növényi rész, például a lehullott falevelek, a lenyírt fű, vagy az elszáradt virágok. Mi legyen velük?

A kerti zöld hulladék kezelésének legjobb módja a komposztálás. 

A komposztba kerülhetnek:
- lehullott falevelek:

Ha egyszerre nagy mennyiségű levelünk van, akkor érdemes azt külön komposztálni, de jó megoldás az is, ha a lehullott leveleket szétterítjük például a fák alatt vagy a virágágyásokon és lazán beforgatjuk a talajba. Télen ez jó takaró a fagyok ellen. A levelek szervesanyag-tartalma így is hasznosul. Felesleges tehát elégetni száraz leveleket, hisz értékes anyagok mennek így veszendőbe. Nem beszélve arról, hogy az égetéssel a levegőt is károsítjuk. A lehullott leveleket használhatjuk a fagyérzékeny növények (pl. fügefa) betakarására is.
Nagy kérdés, mit csináljunk a diófa levelével. A probléma alapja, hogy a diólevél egy növekedésgátló anyagot tartalmaz, ezért félnek sokan attól, hogy a komposztban megzavarja a talajéletet illetve gátolja a komposztált növények növekedését is. Több kísérletet is végeztek már ezzel kapcsolatban, ezek szerint, ha elég sokat hagyjuk pihenni a dióleveleket, akkor azok már nem fejtik ki káros hatásukat. Mindenképpen érdemes ősszel a lehullott diólevelekből egy külön kupacot rakni, és várni pár hónapot, míg a rendes komposzthoz el kezdjük adagolni. Nagy mennyiséget egyszerre semmiképpen ne rakjunk a komposztba.
- gallyak, ágak: Csak aprítva, egy rétegben kerüljenek a komposztba.
- levágott fű: Csak szárazon. Ha frissen rakjuk be, akkor csak egy rétegben, vagy keverjük szalmával, faforgáccsal.

Ha a kerti zöld hulladéktól szeretnénk mégis megszabadulni, érdeklődjünk a helyi közszolgáltatónál annak módjáról. Vannak olyan magáncégek is, melyek akár helyben aprítják és elszállítják a kerti zöldhulladékot.

Konyhai zöldhulladék

A háztartásokban rengeteg zöldhulladék keletkezik, ez akár a háztartási hulladék 30%-át is elérheti. Ezek nagy része azonban sajnos a vegyes hulladékok között, és így a szemétlerakókon végzi. Itt a szerves anyagok lebomlása közben metán szabadul fel, ami jelentősen növeli a lerakók által okozott légszennyezést.

Mi legyen a krumplihéjjal és teafilterrel?
A konyhai zöldhulladékot komposztként használhatjuk fel újra. A komposzttal jót teszünk kertünk növényeivel, hisz a humuszban gazdag komposzt tápanyaggal látja el őket. Emellett szemetünk mennyisége is jelentősen csökken a zöldhulladék nélkül. Mivel ma már kérhetünk a közszolgáltatótól kisebb, 60-80 literes kukákat végsősoron pénzt takaríthatunk meg a helyes otthoni hulladékkezeléssel.

A komposztáláshoz nincs szükség nagy anyagi befektetésre, csak egy konyhai, lehetőleg zárt gyűjtőedény és egy komposztáló keret kell. Ezt akár magunk is elkészíthetjük, de készen is vásárolhatunk komposztálót. Hogy a komposztban tevékenykedő gombák, baktériumok a legoptimálisabban tudjanak dolgozni, ügyelnünk kell arra, hogy a hulladékokat megfelelően rétegezzük, illetve azt dobjuk a komposztra, amit lehet. Kezdésnek alulra tegyünk néhány ágat, gallyat, erre némi kerti zöldhulladékot, majd jöhet a konyhai zöldhulladék.

A teljesség igénye nélkül néhány példa arra, mit lehet és mit nem lehet komposztálni:
Amit lehet:
- zöldségek, gyümölcsök és ezek héja, magja (déligyümölcsök és dinnye héja aprítva)
- tojáshéj (apróra összetörve)
- kávézacc, tea, akár filteres is, zsinór és címke nélkül és mértékkel
- lejárt szavatosságú nyers gabona, liszt, rizs..stb
- vágott virágok
- festetlen, nyers papír apró darabokban (pl. tojástartó, karton)

Amit ne tegyünk a komposztra:
- állati eredetű hulladék,
- ételmaradék
- záptojás (fertőzést terjesztő legyek miatt)

A komposzt érése 3 hónaptól 24 hónapig is tarthat, az összetételtől függően. Időről-időre érdemes átkeverni a komposztot, hogy egy kis levegőhöz jusson. Ma már kaphatóak kifejezetten komposztáláshoz ajánlott adalékanyagok, melyekkel meggyorsíthatjuk a folyamatot. A kész komposztot kertünkben használhatjuk fel.

Műanyaghulladék

A műanyagok mesterséges úton előállított szerves polimerek. Az első műanyagot, a PVC-t 1838-ban állították elő, de ipari termelése csak 1938-ban indult meg. A műanyagok világhódító útjukra az 1900-as évek második felében indultak igazán. A termelés ebben az időszakban világszerte 1, 5 millió tonnáról 270 millió tonnára emelkedett.
Európában évente kb. 25 millió tonna műanyaghulladék képződik, ennek jelentős része csomagolóanyag, azaz egyszer használatos nejlonzacskó, eldobható ételhordó doboz vagy PET palack. Mindezt pedig jelentős problémákat is maga után von. A műanyag lebomlási idejéről még csak sejtéseink vannak, az biztos, hogy nagyon hosszú idő, akár több száz vagy ezer év is kell hozzá. Égetésekor káros anyagok kerülnek a levegőbe, a természetbe kikerülő műanyag hulladék az állatvilágra nézve is komoly veszélyt jelent, de az emberi egészséget is veszélyezteti.

Mit csináljak a reklámszatyrokkal és a PET palackokkal? - Először is előzzük meg a műanyaghulladék keletkezését, vásároljunk tudatosan, igyekezzük kerülni a felesleges csomagolással ellátott termékeket, vigyünk magunkkal bevásárló szatyrot és mondjunk nemet az ingyen kínált nejlonszatyrokra.

De ha már megtermelődött a hulladék, gyűjtsük szelektíven, amit lehet!


Szelektíven gyűjthető műanyag hulladékok (a teljesség igénye nélkül):
- PET palackok
- műanyag zacskók, nejlonszatyrok
- tejtermékek kimosott dobozai
- kozmetikai, háztartási flakonok (PP, HDPE jelzésűek)

Egyelőre nem gyűjthető szelektíven:

- zsíros, olajos, háztartási vegyi anyaggal szennyezett, élelmiszer maradványt tartalmazó flakonok

- margarinos doboz

- fogkefe

- játékok

- CD, DVD 

- harisnya

- hungarocell

Néhány gyakoribb műanyagtípus, aminél nem ilyen egyértelmű a helyzet:
- elektronikai eszközök borítása (pl. monitor, billentyűzet): Ha még egyben van az eszköz, akkor mint E-hulladék az árusítóhelyen vagy hulladékudvarban leadható, ha nem, csak a műanyag van meg, akkor egyes helyeken a szelektív gyűjtőbe is bedobhatjuk (pl. Budapesten) vagy hulladékudvarban leadható
- PVC csövek, flakonok, fóliák, csomagolóanyagok: hulladékudvarban adhatóak le
- poliészter ruhanemű: ruhagyűjtőbe dobható
- polisztirol (hungarocell, nikecell): szelektív gyűjtőbe nem dobható, csak hulladékudvarokban lehet leadni
- Teflon, kapcsolók, konnektorok, plexi, reklámtábla, harisnya, CD/DVD/Blue-Ray lemez: az illetékes közszolgáltató cégtől kérjünk információt

Ha műanyaghulladékunk van, újrahasznosítással foglalkozó cégeknek is eladhatjuk azt.

Mi lesz a műanyaghulladékból?
Ahogy minden esetben, itt is alapfeltétel a műanyagok szelektív gyűjtése.
A begyűjtött hulladékot átválogatják anyag, típus és szín szerint, majd darálják és alaposan átmossák, szárítják, végül a tiszta darálékból granulátumokat, abból pedig kész termékeket készítenek.
Az újrahasznosított műanyagból készülő termékeket hosszan lehetne sorolni. Csak néhány közülük:
gépjármű alkatrészek, kültéri fóliák, virágcserép, kerítésoszlop, gyeprács, szemeteszsák, hólapát, esőkabát, úszógumi, ruhafogas.

Papírhulladék

A papírt – illetve annak ősét - már több mint kétezer éve ismerjük, Kínából indult világhódító útjára. Fő alapanyaga a növényi rost, ami többféle növényből (például fenyő és nyár-félék, bambusz) is kinyerhető. Újabban, környezetvédelmi okokból, egyre elterjedtebb a hulladékpapírból készített, újrahasznosított papír.
Bár természetes alapanyagról van szó, a gyártás jelentős vízszennyezéssel jár, és a papír előállításához sok fára van szükség. Egy tonna fehér papírhoz kb. 2 tonna fára és kb. 400 m³ vízre van szükség. Ezzel szemben egy tonna újrapapír előállításához kb. 1 tonna fekete-fehér újságpapír és 100 m³ víz szükséges.
Papírból ma már nagyon sokféle van, és ezek típustól függően 1-5 hónap alatt bomlanak le.

Mi legyen a feleslegessé vált papírral?

Vásároljunk tudatosan!
Ma már szinte mindenhol elérhetőek az újrahasznosított papírok. Míg korábban ezek minősége rosszabb, ára viszont magasabb volt a normál papírnál sokan nem a környezetbarát megoldást választották. Ma az újrapapír minősége és ára is megegyezik a normál papíréval, így valós alternatívává válik az újrapapír.

Használjunk kevesebbet!
A legjobb hulladék az, ami meg sem termelődik, épp ezért törekedjünk a megelőzésre.
Mondjunk nemet az ingyenesen terjesztett reklám-és szóróanyagokra, ne használjunk felesleges csomagolóanyagokat, írjunk a papír mindkét oldalára, ne használjunk papírtörlőt. Irodában törekedjünk a dokumentumok elektronikus javítására és tárolására, kerüljük a nyomtatást.

Ne dobjuk ki, lehet, hogy más még elolvasná!
Mielőtt kidobnánk a feleslegessé vált újságokat, érdemes körülnézni a környezetünkben, nincs-e olyan, aki esetleg szívesen elolvasná azokat. Ugyanez igaz a könyvekre is, a kiselejtezett darabokat adjuk oda valakinek, vagy vigyük el az antikváriumba, adományozzuk egy könyvtárnak vagy egy iskolának.

Gyűjtsük szelektíven!
A különböző papírfajták (irodai papírhulladék, újságpapír, reklámanyagok, csomagolóanyag, karton) általában szelektíven gyűjthetőek, de nagyon fontos, hogy zsíros, olajos, ételmaradvánnyal vagy egyébbel szennyezett papírt ne dobjunk a szelektív gyűjtőbe. Ha a papírcsomagolás például még egy műanyag fóliát is tartalmaz, válasszuk azt le a papírról, csak úgy dobjuk be.

Mi lesz a kidobott csomagolópapírral?
A szelektíven gyűjtött papír újrafeldolgozásra kerül. A válogatás után a papírhulladékot a papírgyárakba szállítják, ahol főleg csomagolóanyagként használt hullámkarton készül belőle. De az újrapapírból irodapapír, füzet, sőt még bútor is készíthető.

Roncsautó, gépjármű-hulladék

Évente mintegy 70 millió gépjárművet gyártanak világszerte. Egyetlen jármű legalább ötezer alkatrészből áll, és 10-20 éves működés után hulladékká válik, azaz roncsautó lesz.
A gépjárművek sem gyártásuk során, sem használatuk alatt, sem pedig hulladékká válásuk után nem nevezhetőek éppen környezetbarátnak. Egy roncsautó kb. egy tonnányi anyaghalmazt jelent, ennek 70%-a fém, 20%-a műanyag és gumi, a maradékot pedig egyéb anyagok (pl. üveg, textil..) teszik ki.

Hová vigyük a roncsautót?
Semmi esetre se hagyjuk évekig rozsdásodni a kert végében vagy az út mellett, inkább vigyük el egy megbízható autóbontóba. Itt, újrahasznosítás céljára kinyerik a roncsokból a még használható alkatrészeket és anyagokat. Persze, ez azokra az autóbontó-hulladékkezelő vállalatokra vonatkozik, akik a törvényi előírásoknak megfelelően, külön engedéllyel működnek. Ezektől az autóbontóktól megkapjuk a forgalomból történő kivonáshoz szükséges valamennyi dokumentumot is. Ezek mellett azonban országszerte több mint ezer illegális autóbontó működik, ahol a környezetvédelmi előírásokra, az újrahasznosítási kötelezettségekre egyáltalán nem figyelnek. Az illegális bontók nem tudnak a forgalomból történő kivonáshoz megfelelő dokumentumokat adni számunka.

Mi lesz a roncsautó sorsa?
A regisztrált autóbontókban a gépjárművet először szárazra fektetik, vagyis kivonják az autók veszélyes anyagait (pl. olaj, fagyálló) és biztonságos tárolókba rakják azokat. A jármű bontása során szétválogatják az újrahasznosítható és a már nem újrahasznosítható alkatrészeket.
A még működő alkatrészeket bevizsgálás után értékesítik. A fém alkotókat újrahasznosítják, a műanyag-és gumi alkatrészeket is, ha lehet, anyagában vagy energetikailag hasznosítják. A nem újrahasznosítható anyagokat elszállítják és ártalmatlanítják.

Textilhulladék

A textil alapanyagát tekintve lehet természetes és mesterséges eredetű. A természetes növényi eredetű például a pamut, lenvászon, állati eredetű például a gyapjú. A mesterséges eredetű például a polár anyag, ami a PET palackok újrafeldolgozásával nyert szálakból készül.

Mihez kezdjünk megunt ruháinkkal?
Először is, próbáljunk minél kevesebbet termelni belőle. Vásároljunk tudatosan és javítsuk vagy javíttassuk meg, ami elszakadt!
A feleslegessé vált, de még hordható darabokat ajándékozzuk oda ismerőseinknek vagy adományozzuk a rászorulóknak. Ezt megtehetjük az egyházakon, karitatív szervezeteken vagy családsegítő központokon keresztül. A Vöröskereszt ruhagyűjtő konténereivel is egyre több helyen lehet már találkozni. Az ide került ruhák egy részét eladják, a legrosszabb minőségűeket géprongyként értékesítik, a befolyt pénzből pedig a rászorulókat támogatják, illetve a ruhák nagy részét is ők kapják.
Ha nagyobb, de kissé szakadt takaróink, pokrócaink vannak, azokat a közeli állatmenhelyeknek, gyepmesteri telepeknek is odaadhatjuk, a kutyák hálásak lesznek értük a téli hidegben.

Mi lesz a kidobott ruhákból?
A textilhulladékok feldolgozásával már itthon is foglalkoznak cégek, akik ipari vattát és fonalat, sőt lovaspálya adalékanyagot is készítenek a felvásárolt hulladékból.
A használt ruhákat a divatvilág is felfedezte magának, a „recycle divat” tervezői mások feleslegessé vált ruháiból kreálnak új ruhadarabokat.

Üveghulladék

Az üveg készítése több ezer éves múltra tekint vissza. Szilíciumban gazdag alapanyagokból- leggyakrabban kvarchomokból- állítják elő. Mindez nagyon energiaigényes folyamat, hisz 1300-1500 fokot kell megteremteni ahhoz, hogy meg tudják munkálni az anyagot. Az üveg nem bomlik le, épp ezért nagyon fontos, hogy a lehető legtöbbször újrahasználatra vagy újrahasznosításra kerüljön.
Egy betétdíjas üveg használatával kb. 40 PET palackot tudunk kiváltani, vagyis ennyivel kevesebb műanyaghulladékkal terheljük a környezetet.
Az üveghulladék szinte végtelenszer újrahasznosítható anyag.

Mi legyen az üres üvegekkel?

Használjuk fel újra! A befőttes üvegeketújra is használhatjuk, elkerülve így a hulladék képződést, például házi befőzések során.

Gyűjtsük szelektíven!
Szelektív gyűjtés során a közterületeken található gyűjtőszigeteken vagy vegyesen, vagy a fehér és a színes üveget külön gyűjtik. A fehér üvegek közé mehet a befőttes üveg illetve az üvegpalackok, színesek közé a boros, sörös üvegek.


Számos üveg alapanyagú hulladék azonban nem kerülhet a szelektív gyűjtőbe. Például az orvosságos üvegek, ezeket a gyógyszertárakban adhatjuk le, az energiatakarékos fénycsövek, neoncsövek a közintézményekben, üzletekben található speciális gyűjtőedényekbe kerülhetnek, a tükröket, törött ablaküvegeket pedig a hulladékudvarokban veszik át.

Mi lesz a kidobott üvegből?
Újrahasznosítás során az üveghulladékot speciális technológiával törik, a szennyezést leválogatják róla és színre válogatják. Az így nyert nagy tisztaságú anyagot újra beolvasztják az üveggyárakban. A fehér üvegből például Orosházán újra üveget állítanak elő. A színes üvegből is készülhet újra üveg, de adalékanyagkén útépítéseknél is használják, cementtel és bitumennel keverve az útfelület érdesítésére.

Veszélyes hulladék

A veszélyes hulladékot nem szabad a háztartási hulladékkal együtt kezelni, vagyis ne dobjuk azt a vegyes hulladékos kukába, hanem vigyük el egy speciális gyűjtőedénybe vagy adjuk le a kijelölt gyűjtőhelyeken, hulladékudvarokban. Átlagos háztartásban leggyakrabban szárazelemekkel, akkumulátorral, gyógyszerekkel, olajokkal és sütőzsírral, festékekkel kapcsolatban merül fel a probléma; mit csináljunk ezekkel, ha már nincs rá szükségünk vagy nem használhatóak?

A szárazelemek és az akkumulátorok nehézfémeket és mérgező vegyületeket tartalmaznak, például ólmot, higanyt, cinket, lítiumot, ezért veszélyes hulladéknak számítanak. Ha szeméttelepre vagy illegális lerakókra kerülnek mérgező anyagaik lassan szivárogva a talajt vagy a talajvizet szennyezik.

Hová vigyem az akkumulátort és az elemeket?
A gépjárművekben használt ólom-sav akkumulátorokat számos helyen ingyenesen leadhatjuk; például akkumulátor-kereskedésekben, szervizekben vagy benzinkutakon. Vannak olyan országok (pl. USA, Kanada), ahol az akkumulátor vásárlásakor letéti díjat is fizet a vásárló, amit csak akkor kap vissza, ha a használt akkumulátort visszaviszi. Ennek a rendszernek köszönhetően itt közel 100%-os az újrahasznosításuk.
Az elemek számára léteznek speciális gyűjtőedények, ezeket ma már egyre több áruházban, üzletben, közintézményekben megtalálhatjuk.

Mi lesz a lemerült akkumulátorból?
Az ólom-sav akkumulátorok hasznosítása azért is fontos, mert a belőle kinyerhető ólom értékes nyersanyagnak számít, aminek kinyerése jelentősen energiatakarékosabb módszer, mint ha a kibányászott ólomércből tennék mindezt.
Az ólomkohóban az akkumulátorok komponenseit szétválasztják. Az ólmot főleg új akkumulátorok előállításához hasznosítják, a savat semlegesítése során keletkező sókat sem hagyják veszni, azokat például mosószergyártásnál tudják használni. Az akkumulátor műanyag részeiből új akkumulátor-házakat vagy gépjárműalkatrészeket készítenek.
A szárazelemek újrafeldolgozása nagyon költséges, ezért ezeket speciális, veszélyes hulladékok számára fenntartott lerakókba helyezik el.

Mit kezdjek a lejárt gyógyszerekkel?

A lejárt gyógyszereket csomagolással együtt adhatjuk le a gyógyszertárakban, vagy ott, ahol vásároltuk, az egész ország területén. A gyógyszerhulladék nem újrahasznosítható, speciális, veszélyeshulladék-égetőkben kerül ártalmatlanításra, például Dorogon és Győrben.

Mi legyen a festékekkel és a vegyszerekkel?
Természetesen ezek is veszélyes hulladéknak számítanak, hisz mind a környezetre, mind az egészségre ártalmasak. Hulladékudvarokban vagy speciális gyűjtőakció keretében adhatjuk le ezeket. A hulladékudvarok egy részében a leadásért fizetnünk kell, és van olyan is, ahol mennyiségi korlátok vannak.

Mi legyen a széttört fénycsövekkel?
Fénycsövek, energiatakarékos kompakt fénycsövek higanyt tartalmaznak, ezért számítanak veszélyes hulladéknak. Ma már számos áruházban, intézményben találhatunk speciális gyűjtőedényeket, ide tegyük, vagy adjuk le egy közeli átvevőhelyen. A hagyományos és a LED izzók nem számítanak veszélyes hulladéknak.